post image
-

Majd a gyerek eldönti?

Tisztában vagyok vele, hogy megint egy megosztó témához nyúlok, és talán sokan fognak felháborodva kommentelni a cikkre, mégis szeretném elmondani a véleményemet. Az egész gondolatmenet apropóját egy ismerősömmel folytatott beszélgetés adta pár héttel ezelőtt. Az ismerősöm (egyébként fővárosi, jól szituált, értelmiségi apuka) arról panaszkodott, hogy milyen világban élünk, ahol a gyerek azt teszi amihez kedve van, a szülők meg semmilyen korlátot nem szabnak. Ha a gyerek úgy dönt, nem akar sportolni, akkor nem sportol, vagy ha két hét után abba akar hagyni valamilyen szakkört, akkor megteheti. “Manapság már nem a tapasztalt szülő dönt a gyereke érdekében, aki tudja mi a jó neki, hanem a gyerek a saját aktuális kedve szerint.”

Tovább olvasom
post image
-

„Ez egy nagy csoda” – Miért jó örökbe fogadni?

Magyarországon évente hétszáz-ezer gyereket fogadnak örökbe. Lehetne többet is, de sokan attól félnek, nem tudnának megbirkózni azokkal a kihívásokkal, amiket egy „másokhoz született” kicsi felnevelése okozhat. Pedig egy gyerek befogadása nagy öröm – tudom, mert én is nevelek egyet.

Tovább olvasom
post image
-

Berg Judit: Meseleves vagy nyakleves?

Mi lesz ma az ebéd? – érdeklődik a négyéves kislány. - Zöldborsó leves, krumpli főzelék, fasírt. - De én azt nem szeretem – görbül sírásra a kislány szája. Anyuka sóhajt. Most mit mondjon? A tükörtojást és spagettit leszámítva semmit sem eszik meg a gyerek. Próbálta már kedvesen: - Gyere, kóstold meg, meglátod milyen finom. Máskor alkudozott vele: - Na, csak öt kanállal egyél, és aztán jöhet a süti.

Tovább olvasom
post image
-

Világsztárokat utánoz az 5 éves kislány

Pillanatok alatt lett az Instagram sztárja az 5 éves Stefani. Édesanyja, Alya Chaglar török művész, nem mindennapi képeket készít a tündéri kislányról, aki szemmel láthatóan nagyon élvezi a felhajtást maga körül.

Tovább olvasom
post image
-

Beszéljek-e a gyereknek a diagnózisáról?

Sok szülőben merül fel a kérdés, hogy elmondja-e a gyerekének, hogy ő más? Nos az egyértelmű válasz erre az, hogy igen. Én felnőtt korban kaptam diagnózist, de egész eddigi életemben tudtam, hogy valamiben különbözöm, úgy éreztem bénább vagyok, nem tudok úgy megcsinálni dolgokat, elfelejtek, elejtem őket, nem tudok tolatni, nem bírom a zajt (vagy adott esetben, azért szerez nehezen barátokat, mert autista, vagy felejt el mindent és kapkod össze vissza mert figyelemhiányos.. stb). Számomra és rengeteg más felnőttként diagnosztizált ember számára felszabadító érzés volt a diagnózis megszerzése: mert már tudjuk, hogy mindez miért van, hogy nem bénák vagyunk, csak vannak bizonyos nehézségeink, és mert ez egy kulcs is önmagunkhoz. Egy ADHDs, vagy autista ember számára a diagnózis gyakorlatilag egy instant önismereti válaszcsomag. És persze megoldási útmutató is.

Tovább olvasom
post image
-

Borravalót adott az óvónőnek, hogy elviselje a gyerekét!

Újabb gyöngyszem, egy sokéves pedagógusi pályáról… „Voltak, vannak, lesznek nehezebben kezelhető gyerekek, ez nem változik. Ahogy Lóri – ITT találod a történetét – úgy Karcsi is megmaradt bennem. Piszok nehéz volt vele. Feleselt, verekedett, káromkodott, piszkálódott, pimasz volt,szót sosem fogadott. Én még a pályám elején jártam – akárcsak a kocsmás szülői értekezlet idején, ezt a történetet ITT találod – meggyűlt vele a bajom rendesen. Egyből a mélyvízbe…

Tovább olvasom
-

Szívszorító interjú egy 50-es években dolgozó gondozó nénivel

SZKK interjú | Koch Alajosné, nyugalmazott gondozónő.. Nem is olyan régen volt egy kor, amikor kötelező volt a nőknek szülni. Családtervezés, mint olyan, nem létezett, védekezési lehetőség szinte elérhetetlen volt, az abortuszt megtiltották, a gyermektelenséget adókkal büntették. Ennek eredményeként rengeteg gyermek született egy háborúban megkeményedett, diktatórikus világba.

Baktay Miklós Koch Alajosné, nyugalmazott gondozónővel készített interjúja közelebb hozza hozzánk a kort, melyben mai fiatal nyugdíjasaink születtek. Azt hiszem, sok miértre és generációs problémára megkapjuk a választ ebben a 26 perces videóban.

Tovább olvasom
post image
-

5+1 legnagyobb hiba, amit elkövethetsz gyerekcipő vásárlásakor

Amikor szülővé válunk nem is sejtjük, hogy milyen kihívások elé fog minket állítani az élet...Majd amikor gyermeked 1 éves kora körül jön a felismerés, hogy "jééé, ez a gyerek elindult, cipő kellene a lábára" akkor jön az a kihívás, amiben mi igazán tudunk segíteni.

Tovább olvasom
post image
-

30 bátorító, féleleműző gyerekkönyv

Ezen a héten arra kértem a „Neveljünk olvasókat!” csoport tagjait, osszák meg velünk a gyerekeik és saját maguk számára is emlékezetes bátorító gyerek- és ifjúsági könyves élményeiket. Érdekes volt látni, hogy a beérkező könyvötletek milyen sok területet érintenek. Milyen sok része van egy gyerek életének, ahol bizony fel kell szívnia magát és felül kell kerekednie a félelmein. Az éjszakai sötétség, egy közelgő mandulaműtét, új óvoda, barátkozás, költözés, iskolai közösség… Mennyi-mennyi bátorságpróba!

Tovább olvasom
post image
-

A cikk, amiben elmesélem, mi tette helyre a házasságunk

Ott hagytam abba, hogy szombaton érzelmileg megterhelő, gondolkodásra okot adó dolgok történtek és nagyon megviselve, legyőzve éreztem magam. Nevetségesen viselkedtem frusztráltságomban. Ugyanúgy éreztem magam, mint 2016-ban, mikor a terhességem hirtelen végével megszégyenültem, magyarázkodnom kellett, kihullottam a sorból. Érdekes, hogy előjött minden. Talán a tanulság számomra az, hogy mikor bizonyos okoknál fogva végtelenül tehetetlennek érzem magam, akkor átmegyek gyerekbe, aki igazából csak toporzékolni tud. Igen, vannak olyan engem ért hatások, amik továbbra is ezt váltják ki belőlem. Igazságtalanságnak hívom őket. Kezelnem kell őket, e tekintetben kezelnem kell magam.

Tovább olvasom
post image
-

"Anya hiányzik. apa hiányzik” – mi enyhítheti a gyerekben a válás traumáját?

Szingli szülőként megtanultam bánni a legszélsőségesebb helyzetekkel is. Szinte minden problémára van megoldásom, a gyerekem legtöbb kérdésére pedig (legalább félig megnyugtató) válaszom. De amikor a lassan tizenkét éves fiam néha megjegyzi, hogy „hiányzik apa”, nem tudok okosabbat mondani, mint azt, hogy „megértem, kisfiam… és sajnálom”. Muszáj volt utánajárnom, van-e ennél kielégítőbb reakció.

Tovább olvasom
post image
-

Maratontól a crossfit-ig

Vannak azok a típusú emberek, akik számára a mozgás nem kín, vagy “kötelesség”, hanem élvezet, létszükséglet. Mindig mosolygok, amikor megkérdezik, hogyan tudok extrém időpontokban és helyszíneken - akár hotelszobában, amíg a kicsi alszik :)- edzeni, ill. hogyan tudom “rávenni” magamat arra, hogy rendszeresen mozogjak... Szerencse, vagy lelki alkat, ki tudja mi ez, de számomra ez nem erőfeszítés. Én akkor érzem magamat rosszul, ha nem sportolhatok, lételemem a mozgás. Olyan ez, mint másnak a reggeli kávé... Életben lehet maradni nélküle, de hogyan?!? :D

Tovább olvasom