post image
-

Bódai-Soós Judit: Levél Lea világgá megy (mese)

Lágy őszi szél simogatta Kőris Apó ágait, melyek egyikén, testvérei társaságában hintázott Levél Lea. Kőris Apó csak néhány perccel ezelőtt mondta meg nekik, hogy hamarosan búcsút kell venniük egymástól. Ha a tél beköszönt, nem tudja majd táplálni számtalan gyermekét, ezért zöld ruhácskájukat lassan melegebb, aranybarna útiköpenyre cseréli, és elengedi őket, hogy világot lássanak.

Tovább olvasom
  • post image
    -

    Nyírő Szabina Dóra: Sárkányos mese (mese)

    A hirtelen fellobbanó láng aranyló fénybe borította a falakat. A tetemes kupacba összehordott hal sisteregve sülni kezdett a tűzben. Kisvártatva már mennyei illatok terjengtek a barlangban, a két éhes kissárkány nagy örömére. Nicha és Egon majd’ kicsorduló nyállal figyelték készülő vacsorájukat – hiába, a csíkoshasú tonhal volt a kedvenc ételük.

    Tovább olvasom
  • post image
    -

    Nagyné dr. Rácz Edina: Csepi és Csöpi, a két vízcsepp körutazása

    Csepi és Csöpi testvérvízcseppek voltak. Szüleikkel együtt az óceánban éltek sok millió másik vízcsepp-családdal együtt. Gyerekként Csepinek és Csöpinek csak annyi volt a feladata, hogy hízzon és szép nagy cseppé gyarapodjon. Közben egyszer az apukájuk, egyszer az anyukájuk ment el dolgozni. A felnőtt vízcseppeknek az volt a munkájuk, hogy nagy körutazásokat tegyenek a Földön, és közben öntözzék, táplálják a növényeket, és itassák az élőlényeket.

    Tovább olvasom
  • Post

    post image
    -

    Pelesz Alexandra: A pillangó, a katicabogár és a krumplibogár (mese)

    A játszótér százszorszépekkel borított gyepszőnyegébe bújva a három jó barát, Pillangó, Katica és Krumplibogár csendesen beszélgettek. Tervezgették az előttük álló csodaszép, nyári napot, gondolkoztak, mivel töltsék majd a kellemesen meleg perceket.

    Tovább olvasom
  • post image
    -

    Szabados Melinda: Egy igaz barátság kezdete (mese)

    Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren túl… Minden izgalmas mese így kezdődik, ugye? Üsse kő, indítsuk mi is így! Tehát az Óperenciás-tengeren túl, egy kedves kis ország keszekusza utcákkal, púposodó hidakkal és ákombákom házakkal tarkított fővárosában, a Fintorka utca közepén álló házban élt egy kisfiú, Dodi, aki nem volt egy átlagos kisfiú.

    Tovább olvasom
  • post image
    -

    Sz. Pál-Kutas Orsolya: Gyerekszoba (vers)

    Itt is láttam, ott is láttam,

    Van, amit meg is találtam.

    Itt egy cipő, ott egy zokni,

    Még ma helyre kéne rakni.

    Tovább olvasom
  • -

    Illés Adrienn: A hadüzenet (mese)

    Főhangyász Hangya megállt a hangyaboly tetején. Ő volt az erdő legnagyobb, legszorgalmasabb hangyafészkének a legfőbb, legerősebb, legrettenthetetlenebb hadvezére. Ha pedig már ott állt a boly tetején, akkor belefújt a sípjába. Ezt a sárga fújókát néhány hónappal ezelőtt találta az erdei tisztáson a szokásos szeméttakarítás közben, amit az emberek után kellett elvégezniük.

    Tovább olvasom
  • post image
    -

    Csukárdi Sándor: A pirosruhás kísértet (mese)

    A decemberi napocska gyenge sugarai kifésülték az erdő kócos, lombtalan haját. Lassan ébredt minden. Halkan zörrent az avar, ahogy megnyíltak az apró odúajtók, s mint parányi fekete pontok, bepöttyözték a fák törzsét a szimatoló orrocskák.

    Tovább olvasom
  • -

    Juhászné Bérces Anikó: Adorján (vers)

    Ügyes fiú Adorján, felmászott a lajtorján. Ott ül a legtetején, szalmakalap a fején.

    Tovább olvasom
  • post image
    -

    Bálint Endre: Maci és a beteg nyuszi (mese)

    Barnabundás Bandi maci egy délután ernyedten üldögélt a réten. Semmihez se volt kedve, de tényleg, az égadta világon semmihez.

    Tovább olvasom
  • post image
    -

    Kurucz Tímea: Guszti, a dühös, dobálózó gesztenyefa (mese)

    Guszti, a gesztenyefa a park közepén állt és aljas módon viselkedett az emberekkel. Amikor valaki arra sétált, leveleivel jól képen törölte az illetőt, sőt, még el is fenekelte. Máskor összegyűjtötte a gesztenyéit és megdobálta vele a járókelőket – sajnos kitűnően tudott célozni –, vagy a gyökereivel felbuktatta őket.

    Tovább olvasom
  • post image
    -

    Juhász Magda: Őszre fordult (vers)

    Őszre fordult, nagyot mordult felettünk az ég, ijedtükben összebújtak, tyúkok és csibék.

    Tovább olvasom