post image
-

ÓRIÁSI SZÍVÁS, HA NINCS RÁÉRŐ CSALÁDTAG A VÁROSBAN

Valamikor október elején, amikor az oviban ebédet rendeltem, valaki rám szólt: „Ne felejtse el lemondani az ebédet az őszi szünetre!” „TESSÉK?!” Hőköltem hátra. „Őszi szünet lesz, le kell mondani az ebédet!” Megköszöntem a tájékoztatást, és azonnal hívtam a férjemet: „Te figyelj, a gyerek még be se szokott, de máris őszi szünet lesz. Most mit csináljunk?”

Tovább olvasom
  • post image
    -

    Családi állapota: férjezett egyedülálló

    Ha ebből a szempontból nézzük, két típusú ember létezik: az, aki családban él, és az, aki nem. De mi van azzal, aki családban él és mégis egyedülálló? Egyáltalán, létezik ez a kategória? És most nem Kovácsékra gondolok, akiktől minden héten kétszer zeng a ház, mert állandóan veszekednek és a gyerekek is hallják. Ez is elég rossz, de néha irigyled Kovácsnét, mert ők legalább… veszekednek. Te már rég … nem. Feladtad. Egyedülálló vagy – házasságban. Talán abban sem vagy biztos, hogy ez rossz.

    Tovább olvasom
  • post image
    -

    Csak én és az anyukám – egyedül egy gyerek szemszögéből

    Azt hallottam, hogy a szomszéd néni azt mondja anyukámra, hogy egyedülálló. Én nem annyira értem, mi az az egyedül álló, mert az anyukám nem szokott egyedül állni. Ott állok mellette én is.

    Tovább olvasom
  • Post

    post image
    -

    “Évi vagyok, közösségi média- függő, nyolc napja tiszta.”

    Valószínűleg kapni fogok néhány támadó hozzászólást, hiszen az emberek képesek bármibe belekötni (a legutóbbi cikkem alatti hozzászólások némelyikén csak pislogtam: hogy valaki felhergeli magát egy olyan íráson, ahol a biciklivel oviba járásról beszélek, és egyetlen szóval nem támadom azt, aki egyszerűen nem tudja megoldani, na az komolyan döbbenetes…), de mégis kiteszem a Pöttyöslabdára, mert talán másoknak is utat mutathat.

    Tovább olvasom
  • post image
    -

    REGGELI KÉSZÜLŐDÉS AZ ÓVODÁBA/ISKOLÁBA – MINDEN HÉTEN EGY EXTRA MUNKANAP!

    Talán még bele sem gondoltál ebben a formában, hogy a koránkelés, reggelikészítés, bepakolás, öltöztetés, és a célba juttatás mennyi-mennyi extra munkával jár. Maximum akkor, amikor végre mindenkit beadtál oda, ahová való, és elindulsz a munkahelyedre. Tulajdonképpen ilyenkor veszel először egy mély levegőt reggel.

    Tovább olvasom
  • post image
    -

    A legtudatosabb insta- anyukák

    Szeretem az Instagramot, a Facebook után teljesen új volt nekem ez a platform. Máshogy működik, ám nagyon tetszik ez a fajta kommunikáció, a posztok, a képek, a gyűjtőcímkék. Mivel én is anyuka profillal vagyok fent, és az életemnek abban a szakaszában járok, ahol minden a gyermekneveléssel kapcsolatos, érthető talán, hogy a kedvenc influencereim szintén édesanyák. Szeretnék egy olyan sorozatot indítani, ahol velük készítek interjút, ehhez azonban a segítségetekre van szükségem:

    Tovább olvasom
  • post image
    -

    A legtudatosabb insta- anyukák

    Szeretem az Instagramot, a Facebook után teljesen új volt nekem ez a platform. Máshogy működik, ám nagyon tetszik ez a fajta kommunikáció, a posztok, a képek, a gyűjtőcímkék. Mivel én is anyuka profillal vagyok fent, és az életemnek abban a szakaszában járok, ahol minden a gyermekneveléssel kapcsolatos, érthető talán, hogy a kedvenc influencereim szintén édesanyák.

    Tovább olvasom
  • post image
    -

    Indul a használtruha szeptember!

    A műanyagmentes július és az autómentes augusztus után itt a használtruha szeptember! Csak ámulunk és bámulunk a környezetvédelemmel kapcsolatos kihívások megálmodóinak kreativitásán! Hogy miért fontos felhívni a figyelmet a ruhaipar környezetpusztító hatására? Nos, elég annyit tudni hozzá, hogy egyetlen farmer-póló szett előállításához annyi víz szükséges, amennyi egyetlen ember 13 évre elegendő ivóvíz-mennyisége. Ez azért elég meggyőző, nem? Az Oxfam kihívásába bárki belevághat!

    Tovább olvasom
  • post image
    -

    Az anyukának, aki most éppen alig bírja

    Az anyukának, aki most, ebben a pillanatban éppen alig bírja: nem látlak, de tudom, min mész keresztül! Tudom, hogy próbálsz a legjobb anya lenni, miközben igyekszel a jó feleség, testvér és barát szerepednek is megfelelni. És kizárólag a kávénak köszönheted, hogy ébren tudsz egyáltalán maradni. És mégis úgy érzed, folyamatosan alulteljesítesz ezekben a szerepekben.

    Tovább olvasom
  • post image
    -

    Nem eszem húst- a gyerekem sem fog!

    Az elmúlt hétvégén egy baráti házaspárt vártunk vendégségbe. Izgatottan gondolkodtam, hogy mi finomat is készítsek vacsorára, amikor beugrott, hogy a barátaink másfél éve vegetáriánusok. Zöldséges pizza került hát az asztalra, én gyúrtam a tésztát is hozzá, isteni finom lett. Egy éve házasodtak össze, babát szeretnének, volt hát közös téma bőven. Vacsora közben ugrott be egy kérdés, amit aztán jól ki is tárgyaltunk: a leendő gyerekeiket is vegánoknak fogják nevelni?

    Tovább olvasom
  • post image
    -

    Spanyolországban gyereket nevelni

    Az egyetem befejezése után az életem hatalmas fordulatot vett, és a sors egészen Spanyolországig repített, ahol már kilenc éve élek nagy boldogan. Huszonhat hónappal ezelőtt született meg a kisfiam, akit hatalmas szeretetben nevelgetünk a spanyol apukájával. Magyar gyökereimre büszke vagyok, a kisfiamnak is igyekszem átadni mindent, amit csak lehet. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy határozott anya vagyok, határozott elképzelésekkel, de magyar fejjel gyereket nevelni egy -már nem annyira, de mégiscsak- idegen kultúrában nem mindig zökkenőmentes. Ezekből a különbségekből néha vicces és néha egyáltalán nem vicces szituációk szoktak kerekedni. Elmesélek néhányat, hogy velem nevessetek vagy hüledezzetek.

    Tovább olvasom
  • post image
    -

    Ne panaszkodj, hiszen te akartál gyereket!

    Néhány napja újra és újra belebotlok Jehuda és Maya Devir képregényrajzolók viccesen őszinte, csodaszép illusztrációjára a szülőség első hónapjairól. Minden anyukás oldalon özönlenek a hozzászólások, és én újból megdöbbentem, hogy mennyire képes megosztani az anyatársadalmat akár egy ilyen egyszerű rajzocska is. Hogy mennyire hiányzik az empátia a mai anyákból. Hogy mennyire vagyunk képesek homokba dugni a fejünket. Hogy mennyire nem értjük azt, hogy az anyaságban mindenki szembenéz néhány nehézséggel, természetesen a maga módján. De nem, mi, anyák mégis felháborodunk, ha valaki véleménye eltér a miénktől, ha valaki nem úgy élte, éli meg, ahogyan mi. Hogy ha velünk nem történt meg, akkor ugye nem is létezik…

    Tovább olvasom