post image
-

Dr. Gyurkó Szilvia: szülők, hol van a hatalmatok?

Az autoriter gyereknevelés káros, ezt ma már mindenféle kutatás alátámasztja. Igen ám, de azzal, ha a szülők mindenféle korlát nélkül átadják a hatalmat a gyereknek, szintén ártanak neki – ma már ezt is tudjuk, frissebb kutatásokból. De akkor mit csináljunk? Hol, kinél van jó helyen a „hatalom”? Nem véletlen, hogy soha annyi elveszett, folyamatosan igazodási pontot (és önigazolást) kereső szülő nem volt még a világon, mint most. Dr. Gyukró Szilvi a jó arányok és megoldások nyomában.

Tovább olvasom
  • post image
    -

    Kisiskolások a 16-os karikás filmeken – kinek a felelőssége betartatni korhatáros ajánlást?

    Egy zárt netes anyukacsoportban jött szembe velem először Szalóki Ági posztja arról, hogy a Jokert nagyon sok kilenc-tíz éves kisgyerekkel együtt nézte végig, miközben egy nyomasztó és félelmetes, „16-os karikás” filmről van szó. Ági a mozik felelősségét firtatta, de szerintem ez sokkal inkább szülői kompetencia – és a szülők hozzáállása elég vegyes. A csoportban is mindenféle kommentek jöttek, bár a legtöbben egyetértettek abban, hogy a Joker a tízes évek elején durva túlzás, azért sokan említették, hogy a nagyobb testvérek mellett a kicsik is hamar felzárkóznak filmek terén. 

    Tovább olvasom
  • post image
    -

    Üzenet a gyerekeimnek – egy háromgyerekes fiatal apa írása

    Bár a gyermekvállalás ideje mostanában egyre későbbre tolódik, de Sánta Dávid még harminc sem volt, amikor már háromgyerekes apának mondhatta magát. Ismerhetitek őt korábbi nálunk megjelent írásaiból. Szokatlan őszinteséggel vall erről a helyzetről, ahogyan arról is, mennyire nem tud azonosulni azzal az apaképpel, ami sokáig megcsontosodott nálunk. Szerencsére ma már egyre több apa él úgy, ahogyan ők is. Megosztják a szülői feladatokat, együtt sírnak és együtt nevetnek. Most ikreik egyéves születésnapja késztette számvetésre. 

    Tovább olvasom
  • Post

    post image
    -

    Generációk csatája már az iskolában is

    Nemcsak a napi gyakorlatból, hanem nemzetközi és hazai kutatásokból is kitűnik, hogy a fiatalabb, iskolapadban ülő alfa és Z generációk különböző sajátosságait megértve kellene az oktatási folyamatokat is módosítani. A digitalizáció hatására szédítő iramban végbemenő változásokat a pedagógusoknak nem egyszerű nyomon követniük. Tény, hogy a mai gyerekek figyelmét nem lehetséges ugyanazokkal az eszközökkel lekötni, mint a húsz évvel ezelőttiekét. Nemcsak a tanulási szokásaik, hanem még az agyműködésük is átalakul a technológiahasználat hatására. Mit kezdhet ezzel a tanár? Át lehet-e hidalni az iskolában is érzékelhető generációs szakadékokat? Olvasd el Bereczki Enikő ifjúsági és generációs szakértő teljes cikkét a WMN-en:

    Tovább olvasom
  • post image
    -

    Jót akartunk, de rosszat tettünk – egy klímatüntető szülő nyílt levele

    Ki a felelős azért, hogy a küszöbön áll a klímakatasztrófa? Mit tehet az egyén, hogy elkerüljük a véget? De a legfontosabb: mikor ébredünk rá, hogy nem lehet a hatékony cselekvést tovább halasztgatni? Greta Thunberg magyar követői most pénteken ismét utcára mennek, egy időben a világ több millió diákjával.

    Tovább olvasom
  • post image
    -

    „Felébredtem, és rájöttem, hogy nincs kit megetetni” – a perinatális gyász magánya

    Amikor édesapám meghalt, a világ természetesnek vette, hogy gyászolok. Engedték, hogy úgy tegyem, ahogy jön belőlem, senki nem próbált erőszakos módon beavatkozni. De ott álltak mellettem, szükség esetére. Senkinek nem jutott eszébe azzal vigasztalni, hogy „majd elmúlik”, vagy épp: „lesz másik”. A fenti állítások azonban nem mind feltétlen igazak a várandósság idején elvesztett babák gyászának esetén…

    Tovább olvasom
  • post image
    -

    A gyerekednek nem lesz hol élnie, de ne szorongj, mert megérzi a feszültséget – ilyen a klímahelyzet szülőként

    Az elmúlt hónapokban egyre több olyan információ jutott el hozzánk, a klímahelyzethez valójában nem értő laikusokhoz, amely arra utal, a gyerekeinkre gyakorlatilag felperzselt földet hagyunk örökül. Vagy semmit. Ezek hatására a legtöbben megtettük azokat a lépéseket, amikkel egyszerű emberként segíthetjük a folyamat lassítását. De közben nagyon sok az olyan vélemény, hogy mi – bármennyire próbálkozunk is – kevesek vagyunk. Hogy a brazil kormánytól kezdve a nagyvállalatokon át a többi ország vezetőiig bezárólag csak „a nagykutyák” tudnának bármit tenni. Szóval szétszorongjuk magunkat, némi áldozatot hozunk, de bizonytalanok vagyunk, hogy mennyit kellene, és félünk a jövőtől. De hogyan hat ez a jelenre? Tóth Girlzonboard Flóra írása.

    Tovább olvasom
  • post image
    -

    Meddig tart a lelkesedés? És mi jön utána? – ha sportol(na) a gyerek

    Gabi három, ma már kamasz gyereket nevel. Van velük munka, gondolhatjátok. Támogatni az útkeresésüket, megtalálni a hozzájuk illő időtöltést, inspirálni, motiválni őket, és megérezni, hogy mikor kell tudni elengedni a dolgot. Mert hiába indul óriási lelkesedéssel az új hobbi vagy sport – a balett, a falmászás, a thai boksz, a jóga meg a többi… –, és hiába öröm az új cucc meg a felszerelések, a kezdeti lendület menetrendszerűen alábbhagy. Általában akkor, amikor épp szintet kellene lépni (mondjuk, az edző szerint). De tényleg törvényszerű a feladás? Meddig érdemes noszogatni őket és legfőképpen hogyan? És mikor jön el az a pont, amikor jobbat teszel, ha nem nyomasztod őt tovább az adott sportággal?

    Tovább olvasom
  • post image
    -

    „Füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk” – exkluzív interjú Vekerdy Tamással és fiával, Dániellel

    Az egyikük önmagában intézmény – bármit mond, az futótűzként terjed az interneten, és szavait anyák ezrei tekintik szinte szentírásnak. A másikuk elbújni szeret, és a szűkebb környezetében hatni: egész pontosan a Göllner Mária Regionális Waldorf Gimnáziumban, aminek az igazgatója. Vekerdy Tamás és legidősebb fia, Dániel először nyilatkoznak közösen, mi pedig mindent megkérdeztünk tőlük, amit egy tanévnyitó előtt fontosnak éreztünk. Gyárfás Dorka interjúja.

    Tovább olvasom
  • post image
    -

    Tóth Flóra: engem a telefonnyomkodás mentett meg a szülés utáni depressziótól

    Tóth Flóra vagyok, lassan hat éve anya, és ugyanennyi ideje az internetes anyaközösségekre erősen támaszkodó, kvázi telefonfüggő. Igazi telefonanya, még akkor is megerőltetésbe kerül letennem a kütyüt, amikor a gyerekeimmel vagyok. Csalás és önbecsapás is van ebben, hiszen a telefonom a munkaeszközöm. De ennél sokkal több: két éven át az elsődleges kapcsom volt a külvilághoz, a kiutam a szoptatás-pelenkacsere-altatás Bermuda-háromszögéből. A felnőtt szó. Az információ, ha el voltam veszve. A barátnők, akikkel sokáig így egyszerűbb volt kapcsolatot tartani. Amikor nehezebb volt (a hormonok, a brutális változás a mindennapi élet minden területén), és sötétnek meg céltalannak láttam a napjaimat, akkor gyakorlatilag ez volt a fény az alagút végén. Tóth Girlzonboard Flóra írása

    Tovább olvasom
  • post image
    -

    Levél immár gimnazista, gólyatáborba készülő lányomnak

    Vannak igazán nagy fordulópontok a gyerek és így a szülők életében is. Vajon fel lehet rájuk igazán készülni? Részben igen, részben sok lesz a meglepetés.

    Tovább olvasom
  • post image
    -

    „Mama, a felnőtt dolgok olyan furák!” – hétköznapi bonyodalmaink

    A címben idézett mondat akkor hangzott el, amikor az ötéves kislányomnak próbáltam elmagyarázni, hogy miért kell súlyadót fizetni az autóra, és mi az összefüggés a súly a pénz között (nagyjából semmi, ugye, mert teljesítmény alapján számolják, de most már nem is így hívják). A kérdés akkor merült fel, amikor minden igyekezetemmel próbáltam elutalni az összeget, mert már inkasszóval fenyegettek – a csekk ugyanis valahogy bekerült a gyerekrajzok közé. Ez annyira jellemző ránk, így aztán összeszedtem néhány történetet a hétköznapi csetlés-botlásainkról. Vagyis egy icipicit a publikus részéből. Olvassátok, röhögjetek, és írjátok meg a hasonló sztorijaitokat!

    Tovább olvasom