post image
-

Levél immár gimnazista, gólyatáborba készülő lányomnak

Vannak igazán nagy fordulópontok a gyerek és így a szülők életében is. Vajon fel lehet rájuk igazán készülni? Részben igen, részben sok lesz a meglepetés.

Tovább olvasom
  • post image
    -

    Az anyutest védelmében: akkor is lehetsz szép, ha nem nézel ki húszévesnek

    Elhanyagolt antinő és topmodell anyuka: tényleg csak ez a két véglet létezhet, miután valaki világra hoz egy-két gyereket? Valóban jogos annak a nőnek a félelme, aki attól tart, hogy a férje lecseréli, ha nem ugyanazt "nyújtja", mint fiatalabb korában? Itt az idő elfogadni: az idő múlásával a test változik, de ugyanolyan szép maradhat.

    Tovább olvasom
  • post image
    -

    Egyetlen kimerült anya kevés egy gyermek felneveléséhez

    Ha lehetséges, egy egész családra van/lenne szükség! Egy támogató közegre, ahol valamilyen módon, a lehetőségeihez mérten, mindenki besegít, ha lehetséges.

    Tovább olvasom
  • post image
    -

    Társas egyedüllét - gondolatok az anyák magányosságáról

    Sokan vannak -vagyunk- akiknek a legtöbb emberi kapcsolata itt, a virtuális térben létezik csak. Ez (valamilyen szinten) az anyaság velejárója. Megszűnik a régi életünk, elfogynak a barátok, megváltoznak - megváltozunk. Kár lenne tagadni, ez természetes dolog: a prioritásaink, az érdeklődési körünk, a személyiségünk, mind eltolódnak más irányba. Itt viszont elérhető közelségben van egy csomó hasonszőrű, hasonló érdeklődési körű, azonos problémákkal küzdő nő, édesanya, akik tökéletesen megértenek minket a leírt gondolatainkon keresztül.

    Tovább olvasom
  • post image
    -

    Ezért gondolom a feleségemről, hogy szuperanya

    Egy apa szavai arról, hogy milyennek látja azt a nőt, akivel közösen nevelnek egy háromévest.

    Tovább olvasom
  • post image
    -

    Jó tanács, kell vagy sem?

    Neked van olyan nevelést segítő könyv, praktika, ami bevált? Követsz olyan blogot, embert, akinek a tanácsai mindig alkalmazhatók? Szoktál kérdezni kisbabás ismerősöket, közeli anyukákat a mikéntről, hogyanokról? Nagyot változott a világ az elmúlt évek alatt. Korábban egy kismamának, frissen szült anyukának korelődei az édesanyja, az anyósa, a nagymamák segítettek eligazodni a kisbabás időszakban. Az orvos, védőnő szava szent és megvétózhatatlan volt. Ma már kis túlzással a vízcsapból is ezek a segítő ötletek folynak boldog-boldogtalantól.

    Tovább olvasom
  • post image
    -

    Hogyan változik meg a nő az anyaságtól?

    Mert hogy megváltozik, az fix. Induljunk ki abból, hogy az átlag nő szereti az anyaságot, szereti a gyermekét, gyermekeit. Mert ez sajnos nem alap, bár nem tudom, milyen lehet nem odáig lenni értük. Viszont nem ítélkezem, nincs jogom hozzá, mindenkinek megvan a maga keresztje. Van, akinek ez. Én azonban imádom az enyémeket, még ha néha könyörgök is, hogy váljanak köddé.

    Tovább olvasom
  • post image
    -

    10+1 tipp az utazás utáni levertség kezelésére – gyerekkel otthon levő anyáknak is

    Amióta hazajöttünk a nyaralásból két napja, megmagyarázhatatlan levertség fogott el. Egyszerűen nem tudtam, mi lehet az oka ennek, amíg ma el nem mentem egyet futni. Futás közben beugrott; hát persze! Ez a szabadság utáni depresszió jelensége! Mondjuk a hagyományos értelemben ez azoknak adatik meg, akiknek van rendes munkahelye, és elmennek szabadságra, majd visszatérnek a munkahelyre.

    Tovább olvasom
  • post image
    -

    Belégzés...kilégzés.

    A napjaink olyan változékonyak, mint az időjárás. Két borzalmas napot követ egy fantasztikus, mint a mai. Aztán ki tudja, mi lesz legközelebb. Tegnap egy nagyon érdekes dologra világított rá a férjem (és itt gyorsan be is szúrom, hogy mennyire csodálatos, ahogy ismer engem. Tényleg ő az Igazi.)

    Tovább olvasom
  • post image
    -

    Milyen az elég jó anya? Olyan mint te. Vagy én.

    Nem túl hosszú anyai pályafutásom egyik mélypontja volt az elmúlt héten, teljesen elvesztem az egész napos hisztiben, visításban és civakodásban (a gyerekekkel). Este persze ezen őrlődtem, borzalmasan éreztem magam, hogy mennyire rossz anyukájuk vagyok, sokszor türelmetlen voltam velük... alig tudtam elaludni, és folyamatosan magam ostoroztam a történtekért.

    Tovább olvasom
  • post image
    -

    Ne fogd meg a lányom fenekét

    Kenderesi Tamás akkor született, mikor én a szalagavatómra készültem. Amikor 2016-ban ezüstérmet nyert az olimpián, én éppen zsonglőrködtem a háromgyerekes dolgozó nő című produkcióban. Mindketten szeretjük a hamburgert. Én még sosem fogdostam más nők fenekét, viszont cserébe piszok lassan úszok. Ő még nem nevel lánygyermekeket, így valószínűleg nincs abban a helyzetben, hogy a vele történtekből gyereknevelési gondolatokat fogalmazzon meg. Én igen, és az alábbiak merültek fel bennem:

    Tovább olvasom
  • post image
    -

    MEGÉRI EGYMÁST BÁNTANI? A mom-shaming jelensége

    Nemrégiben a Youtube feldobta egy magyar videós anyuka videóját, amiben elmeséli, hogy milyen rossz, fájdalmas tapasztalatai voltak először a szoptatással, de nem adta fel és mostanra már megoldódtak a kezdeti nehézségek és problémamentesen tudja szoptatni a babáját. Megnéztem a kommenteket és pont azt láttam, mint amire számítottam. Jött a másik lehurrogása, hogy miért csak a negatív dolgokat mondja el, mert ez milyen káros és hogy az egész az ő hibája, mert bezzeg, ha azonnal hívott volna egy szoptatási tanácsadót, akkor nem lett volna ilyen gondja, meg amúgy is rosszul szoptatta a gyereket, különben még csak véletlenül sem sebesedhetett volna ki a melle... És ezek után még bimbóvédőt és cumit is mert használni? Máglyára vele...

    Tovább olvasom