post image
-

A szuperhősök sem egyedül harcolnak

Mi, nők, állandóan szuperhősök akarunk lenni, mindent mi szeretnénk elintézni, és persze a lehető legtökéletesebben. Mintha a vérünkben lenne, hogy mindenkinek és minden szerepünknek kifogástalanul megfeleljünk. Talán pont ezért a legnehezebb feladatok egyike számunkra a segítségkérés. Nekem biztosan. Egyszerűen muszáj az "egyedül is el tudok mindent intézni" szerepben tetszelegnem. Egy ideig. Aztán amikor elfáradok, borul a bili. Pedig ennél nagyobb hülyeség nem létezik. Mindenkinek véges az ideje és az energiája. Nekünk is.

Tovább olvasom
  • Post

    post image
    -

    Terhesen, kisgyerekkel hagyott el a párom

    Az én terhességem jelenleg azzal telik, hogy minden nap imádkozom, reménykedek, hogy legyen vevő a házunkra, mely közös a volt párommal (nem ő a baba édesapja). Melyből még a tél előtt (főleg tüzelő híján) ki szeretnék költözni. Ha már olyan energikus vagyok a második trimeszterben…

    Tovább olvasom
  • post image
    -

    Szoptatás utáni depresszió: ami létezik, de nem beszélünk róla

    Lehet, hogy eddig még sosem hallottál erről az egyébként létező jelenségről. Ezért is tartjuk fontosnak, hogy beszéljünk róla!

    Tovább olvasom
  • post image
    -

    Az egyedülálló nő nem alkalmas gyereknevelésre, a legtöbb gyereket mégis ők nevelik fel

    A brit Országos Egészségügyi Szolgálat nemrégiben bocsánatot kért, amiért azt mondták, az egyedülálló nők nem képesek ideális körülményeket biztosítani egy gyereknek - ettől függetlenül persze a legtöbb országban még mindig ez a hivatalos álláspont. A helyzet iróniája, hogy rengeteg párkapcsolatban születő gyerek marad végül egyedülálló anyával.

    Tovább olvasom
  • post image
    -

    Ha nyernék a lottón...

    Annyi klassz téma van a Bloggerképző harminc napos kihívásán, hogy vérzik a szívem, amiért nem tudom minden nap teljesíteni. Felírtam a jobbnál jobb címeket, és az életünk mesélése mellett szépen lassan mindegyiket ki fogom fejteni a blogban, addig viszont továbbra is csak szemezgetek.

    Tovább olvasom
  • post image
    -

    “Évi vagyok, közösségi média- függő, nyolc napja tiszta.”

    Valószínűleg kapni fogok néhány támadó hozzászólást, hiszen az emberek képesek bármibe belekötni (a legutóbbi cikkem alatti hozzászólások némelyikén csak pislogtam: hogy valaki felhergeli magát egy olyan íráson, ahol a biciklivel oviba járásról beszélek, és egyetlen szóval nem támadom azt, aki egyszerűen nem tudja megoldani, na az komolyan döbbenetes…), de mégis kiteszem a Pöttyöslabdára, mert talán másoknak is utat mutathat.

    Tovább olvasom
  • post image
    -

    „Felébredtem, és rájöttem, hogy nincs kit megetetni” – a perinatális gyász magánya

    Amikor édesapám meghalt, a világ természetesnek vette, hogy gyászolok. Engedték, hogy úgy tegyem, ahogy jön belőlem, senki nem próbált erőszakos módon beavatkozni. De ott álltak mellettem, szükség esetére. Senkinek nem jutott eszébe azzal vigasztalni, hogy „majd elmúlik”, vagy épp: „lesz másik”. A fenti állítások azonban nem mind feltétlen igazak a várandósság idején elvesztett babák gyászának esetén…

    Tovább olvasom
  • post image
    -

    Ezt a 4 dolgot soha ne mondd egy várandós anyának

    Van stresszesebb annál a néhány hétnél, amíg azt várjuk a terhesség vége felé, hogy a baba megszülessen? Bizony, hogy van! Azok a kérdések, amik úgy kezdődnek, hogy "még mindig nem szülted meg a babát?"

    Tovább olvasom
  • post image
    -

    A gyerekednek nem lesz hol élnie, de ne szorongj, mert megérzi a feszültséget – ilyen a klímahelyzet szülőként

    Az elmúlt hónapokban egyre több olyan információ jutott el hozzánk, a klímahelyzethez valójában nem értő laikusokhoz, amely arra utal, a gyerekeinkre gyakorlatilag felperzselt földet hagyunk örökül. Vagy semmit. Ezek hatására a legtöbben megtettük azokat a lépéseket, amikkel egyszerű emberként segíthetjük a folyamat lassítását. De közben nagyon sok az olyan vélemény, hogy mi – bármennyire próbálkozunk is – kevesek vagyunk. Hogy a brazil kormánytól kezdve a nagyvállalatokon át a többi ország vezetőiig bezárólag csak „a nagykutyák” tudnának bármit tenni. Szóval szétszorongjuk magunkat, némi áldozatot hozunk, de bizonytalanok vagyunk, hogy mennyit kellene, és félünk a jövőtől. De hogyan hat ez a jelenre? Tóth Girlzonboard Flóra írása.

    Tovább olvasom
  • post image
    -

    Drága Barátnőim, ígérem, hamarosan visszatérek!

    Az újdonsült édesanyák gyakran éreznek bűntudatot, hogy a baba vagy a babák miatt elhanyagolják a barátaikat. A Mother.ly szerzője szívhez szóló levelében foglalta össze ezeket a gondolatokat.

    Tovább olvasom